Így év vége felé közeledve, mindenki számba veszi az elmúlt évet. Így tett ügyvédünk Dr. Lakos Tamás is, aki egy óriási elhatározásra jutott!
Év elejétől már arra is lehetősége nyílik a vállalkozóknak, hogy szüneteltessék a tevékenységüket.
Egy újszülöttnek minden vicc új. És egy új vállalkozónak is. Főleg ha munkavédelmi oktató kisfilmet néz!
Rólunk --- Számok, diagrammok --- Képgaléria --- Sajtó
1998 - 2000 - 2001 - 2002 - 2003 - 2004 - 2005 - 2006 - 2007 - 2008 - 2009 - 2010
Megalakul egy kecskeméti könyvelőiroda, az Alfa Faktor Könyvelő és Szolgáltató Bt. Sokan kérdezték honnan e név? A válasz elég egyszerű, október elején a cég nevén gondolkodtunk, miközben utaztunk Pécsre az akkori autómmal egy Alfa Romeoval. Nem volt nehéz ebből az Alfát választani. Mert ugye mindenki első akar lenni, mi is azok szeretnénk, így tökéletesnek tűnt az alfa abból a szempontból is, hogy ez bizony a görög abc első betűje. Ízlelgettük a cégnevet, (az eszünkbe sem jutott, hogy már lehet ilyen) de túl rövidnek tűnt. Ezekben a napokban egy újsághirdetést láttam meg, melyben egy Reorg Faktor nevű cég akart valamit eladni, arra már nem emlékszem, hogy mit, bár nem is fontos. Csak a neve tetszett meg, így megtoldottuk az Alfát és lett belőle Alfa Faktor Bt. A névválasztás nagyon szerencsésnek bizonyult a későbbiek folyamán, mert sorra kaptuk a telefonokat, hogy van 33-as, 146-os stb. Alfa Romeohoz ilyen meg ilyen alkatrészünk? Hát nem volt, ahogy faktorálli sem faktorállunk telefonálóknak. :) Lehet már előbbre jutottunk volna? :)
Kezdetben 20-25 ügyfelünk volt. Biztosan meglepődnek ezen, hiszen honnan tud egy kezdő könyvelőiroda egyből húsz ügyfelet szerezni? Pedig ezt sem nehéz megoldani. Illetve volt egy kis szerencsénk. Ugyanis a saját irodánk előtt egy könyvelő egyéni vállalkozónál dolgoztam, aki sajnos csődbe ment. Annak a könyvelőirodának is volt több alkalmazottja, és hát bizony a több száz ügyfélből ez a húsz maradt a végén nálam (illetve közvetve nem nálam, de ez megint egy 10 oldal lenne, így most nem térek ki a részletekre), a többi ügyfél a többi alkalmazotthoz került, akik szintén a saját lábukra álltak. Hát így indultunk el a vállalkozások rögös útjain. Hogy milyen rögös azt az is jelzi, hogy bizony mind a 25 ügyfelet az íróasztalokat a számítógépeket, mi megvettük, nem kis pénzért, bár az nagy segítség volt, hogy mindezt részletekben fizethettük ki. A legvégét pedig az autóm eladásával fedeztük. Így egy Alfával kevesebb lett. :)
Első irodánk a Kecskemét, Csongrádi út 36. szám alatt volt, mindösszesen 15 m2-en. Elég szűkös volt a hely, de legalább tudtunk dolgozni. Meg az iroda bérleti díja sem volt nagy, s ez akkoriban nagyon fontos volt, mert az összes bevételt az iroda fenntartására és fejlesztésére fordítottuk. Bizony itt és most is szeretnék hálát adni mindkettőnk szüleinek, amiért több éven keresztül még az ő minimális keresetükből élhettünk. De fejlődni kell, haladni a korral, folyamatos beruházásokra van szükség ahhoz, hogy az ember fia talpon maradjon. Mi persze nem csak talpon akartunk maradni, hanem fejlődni. És ez egy kulcsszó volt mindig is a vállalkozás élete folyamán. Ez visz előre s csak így gondolkodhat egy vállalkozó. Hiszen egy könyvelőiroda működtetése is egy vállalkozás, a szó legszorosabb értelmében. Megállhat az ember és akkor az évek lassú múltával csak azt veszi észre magán, hogy hoppá nem csináltam semmit az életem folyamán. Hát ez nem egy perspektíva! No de eléggé eltértünk a tárgytól. Nézzünk a következő évet.
Ez az év igazából nagyobb események nélkül telt el, azt azért érdemes elmondani, hogy több gépet vettünk, pl.: egy új számítógépet, egy fénymásolót s egy bár nem igazán lényeges de egy mini hifit is, csak hogy szóljon valami az irodában. A kezdeti 20-25 ügyfélből 1999 év végére 46 lett. Eddigi életünk során az az egy év volt, amikor megdupláztuk ügyfeleink számát. Ezt azóta sem tudtuk még egyszer megcsinálni, bár az is igaz, hogy tudatosan nem hirdettünk sohasem. Ennek pedig az az oka, hogy a hirtelen megnövekedett feladatokat el is kell ám végezni, illetve fel kell készülnünk a megnövekedett feladatokra. Egy lassú de folyamatos fejlődés során van ideje mindenkinek alkalmazkodni az új helyzethez, könnyebb átgondolni azokat az irányokat és azokat az elvárásokat melyek a megnövekedett feladatok jelentenek. Egy mondással élve: Lassú víz partot mos. Szóval körülbelül ennyi volt 1999. Szépen, lassan eltelt, szépen, lassan növekedtünk.
Ez az az év amihez rossz emlékek fűznek. No nem a Y2K miatt (emlékeznek még rá egyáltalán? Ez az a bizonyos évforduló, amitől minden számítástechnikus félt. A számítógépek dátumkezelési metódusával voltak gondok. Mindenki félt, hogy összeomlik sok-sok világméretű számítástechnikai hálózat, majd szépen lassan káoszba fordul a világ. Szerencsére nem így történt.) Tehát 2000 év eleje. Egyik reggel szokásosan nyitnánk az irodát, ám észrevettük, hogy a bejárati ajtó zárja bizony nem áll jól. Ez akárhogyan is nézzük, egy betörési kísérlet volt. Hát azonnal kicseréltük a zárat, biztos ami biztos. Persze hogy újból próbálkoztak, de nagy szerencsénkre akkor sem sikerült betörniük. A nyomozók viszont figyelmeztettek, hogy biztosan meg fogják még próbálni. Nem volt mit tenni, bevittem egy kempingágyat az irodába és egy egész héten keresztül minden éjszaka bent aludtam. És lám, tényleg visszajöttek. Talán a 2. vagy a 3. este éjfél körül egyszer csak arra ébredek, hogy valaki vagy valakik kaparásszák az ajtót. Nem volt kellemes élmény. Mellettem az asztalon ott a pillangó, egy bot, és persze egy kis gázspré is. Melyikhez is nyúljak először – gondolkodtam – de már kerestem is a kezemmel a sprét. És ekkor az ágy megnyikordult. Ezt halhatták kint is, egyrészt elég hangos volt, másrészt kint síri csönd lett. Már nem volt mit tenni, felálltam és elindultam az ajtóhoz. Gondoltam hogy hirtelen eltűnnek, hát mire kinyitottam az ajtót már se hírük, se hamvuk. Higgyétek el aznap már nem nagyon bírtam aludni. És jött a következő nap meg a következő és a többi. De nem jöttek vissza. Vasárnap lett. Na gondoltam, hogy ma este otthon alszok egyet és a jövő héten még bent alszom az irodában addigra szerzünk valamilyen riasztót is. És itt rontottam el. Valószínűleg figyelték utána egész héten az irodát és látták, hogy vasárnap nem alszom bent. Hétfőn reggel az iroda ajtaja szétfeszítve, belül minden szanaszét, a számítógépeknek, a felszereléseinknek hűlt helye..... Az az érzés ami akkor átjárt minket le sem írható. Csak az tudja aki járt már hasonló cipőben. Miközben minden tartozásunkat egy hónapja kifizettünk, miközben éppen elértük azt a pontot hogy nincs több tartozásunk, újra a béka feneke alá kerültünk. Se gépünk, se nyomtatónk, semmink nem maradt. Csak az akaratunk. Csak az az akarat, ami hajtott minket előre és előre és előre. Volt a szerencsétlenségben egy szerencsénk. Mégpedig az hogy az 1999 év végén vásárolt számítógépünk felmondta a szolgálatot és éppen szervizben volt. Vagyis maradt egy gépünk. A szerencsétlenség és a tanulság pedig az volt, hogy kb. 2 hónapnyi munkánk nem volt külön adathordózóra lementve. Vagyis 2 hónapot újra kell könyvelnünk. Higgyétek el, azóta minden héten készítek mentést a munkánkról. Hogy hogyan folytattuk? Nehezen. Részletre meg kölcsönből vettünk másik gépeket, nyomtatót sőt újból meg kellett venni a könyvelőprogramot is. Nagyon nehéz volt, de szerintem el tudjátok képzelni.
Ebben az időben egyre jobban érlelődött bennünk a gondolat, hogy egy kicsit frekventáltabb területre költözzön a könyvelőiroda, egy olyan helyre ami biztonságosabbnak mondható, s nem utolsó szempont volt az sem, hogy jóval nagyobb legyen. Egy kis szerencsével a Kőhíd utcára költözhettünk 2000 áprilisában. Ez nekünk egy óriási áttörés volt, a 15 m2 után egy több mint 30 m2-es irodát rendezhettünk be magunknak. Egy költözés egy új hely mindig is inspirációt ad az embereknek, adott nekünk is. Nagyon sokba került, nagyon nehéz volt kitermelni már maga a költözéssel járó költségeket is, de sikerült. Odaköltöztünk. Örültünk. Nagyon dolgoztunk. És lám meg is lett az eredménye. Szépen lassan, egyik ügyfél ajánlásával jött a következő és 2000 év végére már majdnem 60 ügyfélnél jártunk. Csak szépen nyugodtan....
Ez teljes mértékben egy nyugodt év volt. Szinte semmi említésre méltó nem történt, azon kívül, hogy dolgoztunk, haladtunk, ment a munka. Persze mint mindenhol itt is akadtak problémák, de ez az írás nem arról szól. Arról szól, hogy mi minden történt velünk. És arról szól, hogy 2001 év végére már 70 ügyfélnél jártunk. Sok? Nem sok. Minden csak szervezés kérdése. E 70 ügyfél java része icipici egyéni vállalkozó. Mi elvállaljuk őket is. Más könyvelőirodák nem. Miért? Mert egy kis ügyféllel is akad ugyanannyi probléma mint egy nagyobbal. De akkor ki csinálná meg a kisvállalkozók könyvelését? Higgyétek el, minden, az ég világon minden csak szervezés kérdése. Megint egy hasonlat jön: Sok kicsi sokra megy... Ugye?
Ez az év egy kicsit technikai év lett. A nagy változások még mindig elkerülnek minket, belülről viszont sokat fejlődtünk. Mert a látszat néha csal. A látszat csak annyi volt, hogy nem változik semmi. És néha az is jó, ha az ügyfelek nem érzékelik, hogy bizony jelentős belső (inkább technikai jellegű) változtatások történnek az ő könyvelőjüknél. Mire is gondolok most? Elsősorban egy fejlődő infrastrukturális háttérre. Új könyvelőprogramok mind egyszeres, mind kettős könyvvitelben. Az iroda számítógépeinek összekapcsolása egy új szerverre. Új nagy sebességű nyomtató beszerzése, az internet elérésünk korlátlanná válása, stb. Nagyon nagy dolgok voltak ezek akkoriban, és nagyon örültünk ezeknek. Miért kellett szerver, miért kellett új nyomtató, miért kellett internet. Hát azon kívül hogy értetek, ügyfelekért, saját magunk miatt is. A mi munkánk lett egyszerűbb, gyorsabb, pontosabb, mindezt persze azért, hogy jobb minőségben szolgálhassunk ki titeket. A szerver elsődleges célja, a dokumentumok többszörözésének megakadályozása, a dokumentumok egy, központi, mindenki által elérhető helyen tartása, internetmegosztás, illetve a közös használatú programok futtatása. Nem mellesleg a mindenkori mentések tárolása. A gyors nyomtatás erre az időre már elengedhetetlen volt. Egy kis 3-4 oldal/perces tintasugaras nyomtató után egy 20 oldal/perces nyomtató maga volt a mennyország egy bevallási szezonban, amikor 200-300 oldalakat nyomtattunk ki naponta. Bizony nem mellesleg az ügyfélszám növekedésével nekünk is hozzá kellett igazodnunk egy másfajta tempóhoz. Sokan kérdezték mi kerül 200.000 Ft -ba egy nyomtatón. Most már tudom. Most már tudom, hogy akkor jó döntés volt. Gyors, költségkímélő, nagy teherbírású ez az Oki nyomtató, nem beszélve arról, hogy saját hálózati kártyával és Ip címmel rendelkezett, vagyis gond nélkül bekerülhetett a rendszerbe. Ez bizony lassan 7 éve volt és a mai napig teljes kapacitással dolgozik a nyomtató, egyetlenegy papírbehúzó motor javítása és egy nagytakarítás után. És ezért 2006-ban /bár ez későbbi történet/ egy ugyanilyen típusú csak újabb, gyorsabb nyomtatót vettünk. Hát azt hiszem körülbelül ennyi volt 2002. Biztosan vannak olyan részletek amit még meg lehetne említeni, de most ennyi jutott eszembe.
Bizony ez év volt az első (félig) kerek évfordulónk. 5. évét tapossa irodánk. Méghozzá úgy, hogy elértük a 100. ügyfelet. Szép szám! Büszkék vagyunk magunkra. Mint már említettem soha nem reklámoztuk magunkat közvetlenül. Ez a száz ügyfél illetve ezen ügyfélszám 90 %-a úgy jött hozzánk, hogy az egyik ügyfél hozta a másikat. A megbecsülés, a jó hírünk száll szépen lassan, és hozza az újabb és újabb ügyfeleket. Persze ne higgyétek azt, hogy minden nagyon happy, és hogy ez olyan egyszerű. Nem, sajnos nem egyszerű és bizony volt olyan ügyfél is aki elment tőlünk. Van erre egy szép példám is. Volt egy asztalos ügyfelünk. Nem volt vele semmi különösebb probléma, mindig jött időben, hozta a számláit, bizonylatait, kifizette a havi díjat és úgy minden rendben ment. Szükségünk volt egy szekrényre s hát kivel mással csináltatnánk meg, ha nem vele. Meg is rendeltük, megvettem hozzá kb. 80 db fiók fogantyút (mert ez egy sok fiókos irattartó rendszer lett volna), amit odaadtam neki. Elkészült az első legnagyobb része a szekrénynek, el is hozta s mondta az árát. Ok, válaszoltam, a jövő héten kifizetem. Sajnos azonban nem tudtam kifizetni, csak 2 vagy 3 hét múlva. Ezen aztán úgy felkapta a vizet, hogy felbontotta velünk a szerződést, hogy mi mit képzelünk, nem ebben állapodtunk meg stb., stb., stb. Úgyhogy amikor végül is kifizettük a bútort, elvitte a könyvelési anyagát és még a maradék 50 db fogantyút se láttam soha többet. Szóval ilyen is létezik, bár azt elhihetitek, hogy nem könnyű hallani egy ügyfelet, hogy el akar menni. Szinte minden könyvelői honlapon le van írva, hogy ez a könyvelői állás milyen bizalmi dolog. Ebben természetesen igazuk van, csak én ezt már elcsépeltnek érzem. Biztosan az is bizalmi állás, hogy minket nem kell kifizetni. Ilyen is volt és van is. Beleestünk abba a hibába is, hogy egy alap, nem igazán jó szerződést kötöttünk régen az ügyfeleinkkel. És ha nem fizettek, mi sem dolgoztunk. És ezt nem tehettük volna meg. Ha nem fizetett könyvelési díjat, nekünk akkor is kutya kötelességünk lett volna normálisan könyvelni. Ebből volt is probléma egy-két esetben, de ezt nem mentegetőzésként mondom, csak azért hogy lássátok ilyen is van. És ekkor jön az egymásra mutogatás, a sárdobálás. Igen hibáztunk, de nem csak mi. Ez sosem volt jó, de bizony elő-előfordult. Nem vagyunk egyformák, nem mindenkinek megfelelő az a hozzáállás, az a munkaszervezés, az az életfelfogás ami a mienk. Így akaratlanul is előfordul néha-néha egy-egy „szakítás”. De ezt is túléljük, bár a lelkünk mélyén bizonyosan nyomokat hagy, ám az idő halad, mi is haladunk, új célokat és új kihívásokat keresve.
Munka, munka, munka. Nagy vonalakban így lehet összefoglalni ezt az évet. Ami még említésre méltó az bizony a gazdaság állapota. Illetve a politikai helyzet, mely gazdasági oldalról nézve egy katasztrófa volt. Miről is akarok most beszélni? Csak arról, hogy ebben az évben összesen annyian fejezték be a vállalkozásukat amennyien előtte 2 évben. Bizony, a mi ügyfélszámunk is (fennállásunk óta először) csökkent. Megint 100 alá esett ez a szám. De volt ennek az ügyfélszám csökkenésnek egy jó oldala is. Azokban az időkben nagyon sok kényszervállalkozó volt a piacon. Olyan kényszervállalkozók, akik igazából munkaviszonyban voltak, de ezt az akkori „munkáltatójuk” nem vállalta, és belekényszerítette őket egy vállalkozásba. Persze hogy ezek az emberek nem voltak vállalkozó típusok, nem is tudták igazából mi történik körülöttük. Csak sodródtak az árral, egyik napról a másikra éltek. És ekkor kezdték feladni. Szépen, lassan, folyamatosan adogatták vissza a vállalkozói igazolványaikat, szüntették meg a Bt.-iket. És ugyanilyen szépen, lassan, folyamatosan egyre több IGAZI vállalkozó maradt a piacon. Olyan vállalkozók, akiknek a nevükben él a gondolkodásuk. Ők vállalkoznak, kisebb nagyobb kockázattal, kisebb nagyobb hozammal, vagy néha veszteséggel. És akkor egyszer az életben bizony néha néha még örültem is annak, hogy megszűnik egy-egy vállalkozó. Bár még mindig sok van ilyen, és biztosan lesz mindig is, de annak azért örülök, hogy egyre nagyobb teret nyer az igazi vállalkozói szellem. Hódítunk, mi mikró, kis és középvállalkozók, s szépen lassan a politika is el fog fogadni minket, akik bizony nagyban hozzájárulunk országunk költségvetésének bevételi oldalához.
Volt még egy érdekes élményünk ebben az évben. Nem mondtam el minden évben, mert fölösleges leírni, de folyamatosan fejlesztettük az infrastrukturális hátterünket. A számítógépeket újítgattuk, vettünk még egyet, felvettünk egy alkalmazottat, vettünk egy fénymásolót stb. Hogy mindezt miből finanszíroztuk? Hát bizony abból az adókból, amit be kellett volna fizetnünk a nagy kasszába, hogy hozzájáruljunk a magyar GDP növekedéséhez... :) Ugye hogy lyukas a suszter cipője? Szóval 2004-ben megkeresett az Apeh, hogy ejnye-bejnye de sokkal tartozol nekem te Alfa Faktor Bt. Most szeretném ha rendeznéd tartozásod. És bizony itt most meg kellett állni minden fejlesztéssel és el kellett kezdeni az elmaradt adóforintokat befizetgetni. És elkezdtük. És még azóta is fizetjük, igaz már nem sok van hátra.... :)
Folytatódott a gazdasági mélyrepülés. Nem, most már azért nem csökkent az ügyfélszám, de nem is nőtt. Stagnáltunk, álltunk egy helyben. Azt persze hozzá kell tenni, hogy mindig voltak megszűnő és új vállalkozók, ez bizony folyamatos mozgás. Nemrégen összeszámoltam hány ügyfél adta vissza a vállalkozói igazolványát, vagy számolta fel a cégét 1998 óta. Megdöbbentő szám volt: 110 Ugye milyen meglepő? Ha ezek a vállalkozások még a mai napig is tevékenykednének... És egy másik szám: azon ügyfelek száma, akik 1998-tól vagy előtte kezdték vállalkozásukat: 21. Ez sem semmi. És ez a 21 nem az a 21 akivel elindultunk. Azok közül ma még 5 azaz öt vállalkozás él. És ezeken a számokon érdemes elgondolkodni....
Ha már a számoknál járunk. Folytassuk azokkal, illetve kezdjük a 2006-ot ezekkel. Ügyfélszám, mert ugye nekünk ez egy szép mutatószám, míg ha az összetételét vizsgálnánk, már jóval árnyaltabb képet festhetnénk. De ebbe itt és most nem akarok belemenni, maradjunk a száraz tényeknél. Újra túlléptük a 100-at. S nem is kicsit. Hirtelen 120-nál járunk. Mit jelent ez? Sok-sok munkát. Sok-sok fejtörést, hogy hogyan is tudunk megbirkózni egy ekkora állománnyal? És a sok gondolkodás után szépen, lassan, kialakult egy újfajta struktúra, egy újfajta munkamegosztási módszer. Egy újabb lépcsőfokra léptünk a fejlődés fokain. Újabb alkalmazott kellett, most már speciálisan csak a bér és munkaügy területére. Majd egy újabb, csak könyvelésre. Persze volt előtte is alkalmazottunk már, de az egyiktől elváltak útjaink, a másiknak pedig született egy gyönyörű kislánya. Vagyis ugyanúgy négyen maradtunk, de azokat a munkamódszereket amivel eddig dolgoztunk elfelejtettük és kialakult a jelenlegi munkamegosztási rend. Mindezeket azonban megelőzte egy másik nagyon fontos esemény. Ez pedig az Alfafaktor Plusz Kft megalapítása. Ennek több oka is volt. Egyrészt, még mindig fizettük, és még 2-3 évig fizetnünk is kell a Bt adótartozását. Ez még nem lett volna gond, de az Uniós pályázatokból kimaradni az miatt, hogy adótartozásunk van, nem akartam. A pályázatokhoz 2 lezárt üzleti év kell, így 2008-ban már tudunk majd pályázni. A Kft.-ben már folyamatosan fizetünk mi is minden közterhet, így azzal sem lesz gondunk. A másik indoka a Kft megalapításának, az magában a jogi formában rejlik. Egyszerűen biztonságosabb. És ennyi. És persze egy Kft.-nek mindig is „nagyobb súlya” volt, van és lesz. Összefoglalva: elindítottuk a Kft.-t, majd egy teljes átszervezés után teljesen más módszerekkel folytattuk az eddigi munkánkat. Következő lépésünk az integrált irodai rendszer, az Omega megálmodása és megtervezése volt. Ez már év vége felé kezdődött, rengeteg olvasás, gondolkodás, egy kis piackutatás, más irodák munkamódszereinek megfigyelése, és rengeteg óra telt el azzal, hogy próbálgattuk, hogyan is lehet átültetni számítógépre a munkafolyamatokat. 50 oldal tele ötletekkel, javaslatokkal, skiccekkel, rajzokkal, stratégiai célkitűzésekkel, apró részfeladatok megoldási javaslataival. Körülbelül ennyi az a szürkeállományból előtörő káosz felé billenő ötlethalmaz, amiből egy jól működő rendszert kell felépítenünk. Hát elkezdtük felépíteni.
Itt járunk most. Egy kis statisztika: Ügyfélszám:140 Hoppá... Pedig még csak év eleje van. Mi történt? Vállalkozói booom? Vagy a reformok hatása? Na nem fogok itt és most politizálni, de egy valamiben hiszek: hiszek abban, hogy a 10-20-30 vagy még több éve beragadt, megrögzött szokásainkon itt az ideje változtatni. Ez a világ már nem az a világ, ami akkor volt. (de szép mondat :) )Minden változik körülöttünk és egyre gyorsabb tempóban. Van viszont pár olyan dolog, intézményrendszer, szokás ami nem változott 10, 20, 30 vagy még több éve. Ezek akkor most hogyan működnek? Ezt a pár sort gondolja mindenki annak aminek akarja, ezt is csak gondolatébresztésnek szántam. Itt az ideje gondolkodnunk. Persze ez a szám másnak tudható be. Közvetve, vagy közvetlenül de most az Apehnak illetve a Pénzügyminisztériumnak köszönhetjük a hirtelen ügyfélszámnövekedést. Hogyan? Ezt a szakmát nagyon sokan művelik. Művelik kicsik és nagyok, fiatalok és idősek. És a kormányzat kitalálta a kötelező elektronikus bevallást. A legkissebbek és a régi rendszerből megmaradó idősebb könyvelők ezt már nem tudták vagy nem akarták vállalni. Így 2007 az ügyfelek vándorlási éve lesz. Sok kicsi könyvelő és könyvelőiroda fog megszűnni, és az Ő ügyfeleik helyet keresnek maguknak. Ki ide, ki oda. És ezt a tendenciát már lehet érezni.
De hogy az irodáról is meséljek. Talán még 2006-hoz kellett volna írnom, hiszen ott kezdődött, hogy a Kőhíd utcai irodánk kezdett nagyon, de nagyon szűkös lenni. Keresni kezdtem hát egy nem olyan nagyon szűkös irodát. És megtaláltam. Egy szép, régi, még a háborúk előtt épült nagy polgári házat! Elsőre megtetszett, nem is keresgéltem tovább. Szinte azonnal megegyeztünk a tulajdonossal a bérleti díjról, a feltételekről és mindenről. És 2006 év végén átköltöztünk. Január 2-án nyitottunk. Óriási élmény 30 m2 után kicsit több mint 100 m2-en tölteni a napokat. Olyan élmény mint a 15 m2 után 30 m2-be költözni. Bár most így utólag el sem tudom képzelni, hova fért a Kőhíd utcán az a rengeteg papír, irat, dosszié amit most itt is alig fér el :)
És januárban elindítottuk e weboldalt is. Igen már közel egy éve működik, kisebb-nagyobb eredménnyel. A statisztikákat nézve még nem túl sok a rendszeres látogatója, de azt is elmondhatom, hogy e honlap is hozott ügyfelet már, vagyis az árát is visszatermelte. Szerény célom, hogy ügyfeleink azért sűrűbben, akár naponta is ellátogassanak erre az oldalra. És ha már weblap, internet, akkor egy gondról is hadd beszéljek. Ez pedig az Omega. Egy nagyon jó terv, egy nagyon hasznos rendszer, amit e név takar, csak sajnos annyira kicsi a költségvetési keretünk, hogy iszonyúan lassan haladunk. Egy éve készül, és még csak az elején tartunk a fejlesztéseknek. Pénz nélkül nem haladunk. De jövőre nagyon-nagyon rá fogunk állni, és megpróbáljuk befejezni!
Február, lassan jön a nyár! És szükségünk volt még egy munkaerőre. Egy adminisztrátori feladatokat is ellátó, de a könyveléshez kicsit értő hölgyet kerestünk és meg is találtuk Anikót. Így már 5-en vagyunk, és jól érezzük magunkat. Sokat dolgozunk, de ez sem baj. Telik, múlik az év, egy két bútor és számítógép beszerzésén kívül semmi érdemleges nem történik. Kivéve hogy Évi kismama lett. Szeptemberre van kiírva, addigra keresnünk kell egy új könyvelőt. És meg is találtuk. Júliusban csatlakozott hozzánk Molnár Rita.
Közben továbbfejlesztettük a számlázónkat, beléptünk a Magyar Számviteli Szakemberek Egyesületébe, elkezdtünk tanulni és előadásokra járni. Én is tanulok, az Euro-Contact Business Scool előadásaira járok. Épp a napokban kaptam meg a Hatékony menedzser bizonyítványom, jelenleg pedig a Vezetői számvitel tanulmányaimat folytatom.
És megszületett Valter is 2007.09.28-án. Egészséges, jól érzi magát, és mi is eggyütt örülönk a szülőkkel!
Persze a munkán kívül jutott egy kis szórakozás is, nyáron a teljes csapat (külsősök is) egy pezsgőgyárlátogatással egybekötött bográcsos bulin vett részt, míg egy hete pedig egy közös vacsorával búcsúztattuk a 2007-es évet.
Nem volt egyszerű év, nagyon sok változáson ment keresztül a csapat. Először is a legnagyobb problémát egy dolgozónk okozta, akitől meg kellett válnunk. De a szerencse talán mellénk szegődött, hiszen találtunk egy belevaló, dolgos leányt, Andit, akiről azóta kiderült, hogy tökéletesen be tudott illeszkedni a csapatba. Büszkék is vagyunk rá.
Év végén pedig visszajött Marianna, így jelenleg 6-an dolgozunk az irodában. Ez már az a szint, amikor a munkamegosztás, a folyamatok különválnak, mindenkinek megvan a saját felelősségi területe. Ezen a munkamegosztáson, felelősségi területeken még csiszolnunk kell, vannak bizonyos átfedések és bizony vannak konfliktusok is. Ezen dolgozunk, együtt fejlődünk a vállalkozással.
Tavaly említettem, hogy nem igazán halad a tervünk az integrált vállalatirányítási rendszerrel. Ez az év sem kedvezett neki, bár már az is haladás, hogy megtaláltuk hozzá a megfelelő embert. Igaz év vége felé, de elkezdődött illetve folytatódott az Omega fejlesztése. Ez egy nagyon jó hír számunkra, végre tudjuk használni is. Teljes a törzsadatbázis rendszer, jól működik a számlázó modul és jelenleg már bármilyen kritérium szerint tudjuk szűrni az ügyfeleinket.
Volt még negatív oldala a 2008-as évnek, ez pedig a kintlevőségek óriási aránya. Sajnos a nem fizető ügyfelek aránya annyira megnőtt, hogy lassan-lassan már kezelhetetlenné vált. Ám még éppen időben észleltük a problémát, így kénytelenek voltunk a fizetési morálon a saját eszközeinkkel javítani. Megváltunk egy-két ügyféltől, illetve átadtunk különböző kintlevőségeket behajtásra. És megfogalmazódott az a gondolat is bennünk, hogy nem kell több rossz ügyfél. Ezen ügyfelek csak az energiáinkat kötik le, és semmi értelme az ilyenekkel foglalkozni. Nélkülük még jobban is fog menni a bolt! :-)
És ha már az ügyfeleknél tartunk egy kis statisztika. Szinte egy-az egyben idemásolhatnám a tavalyi adatokat, hiszen mintha semmi sem változott volna. Még mindig 140 ügyfélnél járunk. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek új ügyfelek, hanem azt, hogy ugyanannyi új van, mint amennyi megszűnt. Ennél egy kicsit többre gondoltunk, de jövőre egy kicsit dolgozunk ezen is.
És nem hagyhatom ki azt sem, hogy idén ünnepeltük fennállásunk 10. évfordulóját. Szép kerek szám, ezt meg is ünnepeltük annak rendje és módja szerint, melyről akkor beszámoltam. Nehéz 10 év áll a hátunk mögött, de szép és dolgos. Legyen ilyen az elkövetkezendő 10 is!
2009
Változások. A legfontosabb talán az hogy egyre bővül az irodai rendszerünk szolgáltatása. Szja modul, iktatókönyv és a többi "apróság" készül éppen. És egy új ingyenes szolgáltatást is bevezettünk, ez pedig a tájékoztatóküldés, ami abból áll, hogy 2-3 hetente olyan témákról írok egy körlevelet az ügyfeleknek, melyek nem kimondottan a könyveléshez tartoznak, de mégis érdekelheti a vállalkozókat. Ilyenek például mint a TEÁOR kódok változásai, foglalkozásegészségügy, operatív ellenőrzési tapasztalatok, stb. Felméréseink szerint ennek örülnek ügyfeleink és rendszeresen új információhoz is jutnak ezáltal.Persze nem feledkezhetünk meg a válságról és annak hatásairól sem. Nagyon nehéz év volt, és nem az a baj, hogy csökkent volna az ügyfélállomány, hanem a fizetésell adódtak nagyon nagy gondok. Újra óriási mértéket öltött a nemfizető ügyfelek aránya, így újra szükségszerűen megváltunk pár ügyféltől. Lehet és kell is még "tisztogatni" közülük. Létszámban 140 alá esett vissza az ügyfélszám, ám ez még nem túl veszélyes. Annál veszélyesebb, hogy egy nagyon jó munkatársunk elhagyott minket. Ennek prózai okai vannak: sokkal többet tudott ajánlani egy nagyon-nagy építőipari cég, mint amit mi tudtunk munkabérként nyújtani. Ellenben visszajött egy kismamánk a gyesről, így minden fennakadás nélkül folyt tovább a munka.
Folytatódik az Omega fejlesztése, a munkalaprendszer kialakult, fejlődik, finomodik, és lassan de biztosan jönnek az újabb modulok is!